Papolc

Románul: Pãpãuti

Kovászna megyei falu

Románia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A faluról

"Papolcnak nincsenek a világban elhíresedett fürdõi, gyógy- és ásványvizei, nincsenek évezredek történelmét idézõ mûemlékei. A rómaiak sem igyekeztek ide várakat építeni, limest verni. A huszadik század elejéig a vasút sem kapaszkodott gõzsebességû lendülettel hûvös, olykor nyáron is havat hullató völgyeibe, hegyeire. Besenyõk, kunok, tatárok, törökök, Básta fõgenerális zsoldosai mindig hamarabb és szívesebben meglátogatták a papolciakat, mint a királyok, fejedelmek. Azok is leginkább csak adószedõiket, írnokaikat küldték e nehéz éghajlatú és domborzatú vidékre, hogy behajtsák a kincstárt illetõ adókat, háborúkba vezényeljék darabont és lófõ székelyeit, határõr katonáit. Mert ha mást nem is, de vérüket és pénzüket mindig számon tartotta a hatalom. Papolcról azonban tudni kell azt, hogy sehol sem csobognak szebben a hegyi patakok, és sehol nem sütnek jobb házi kenyeret, kürtõskalácsot vagy akár ordás palacsintát, mint ott. A történelmi Magyarország egykori határvidékén lévõ faluban – melynek erdõrengetében nagyapáink, amikor erdõlni mentek, még látták a határjelzõ királyi sasos táblákat – nyíltszívûés vendégszeretõ nép lakik, magyar és román, aki túlélt számos történelmi vihart. Papolc utcáin szemlélõdve, a falu közepén átkanyargó patak partján sétálva, vagy az erdõben, dombokon, mezõkön bandukolva elmerenghetünk azon, honnan jöttünk, és merre tartunk. Szinte kezünkbe foghatjuk a változó idõt. Papolc egén az éji csendben gyémántporként ragyognak a csillagok, zöld fenyõkkel ölelkezik a felkelõ nap, arcot moshatunk a reggeli harmatban, és minden más harangnál szebben szólnak a református templom harangjai. Papolcon még a lovasszekerek zörgése s csikorgása, vagy a lebukó nap félhomályában hazafelé kolompoló csorda hangja is csupa muzsika. És sehol dallamosabban a székely nyelvet nem beszélik, mint itt."

Részlet Bede Erika: Papolc címû monográfiájából

Papolc fekvése

Papolc a Keleti-Kárpátok koszorújának egyik havaslábán fekszik, Sepsiszentgyörgytõl keletre, Csomakorös és Zágon között.

A felette emelkedõ hegyek mögött húzódik a hegylánc 1778 méter magas csúcsa, a Lakóca. Maga a falu a jóval alacsonyabb, 1320 méter magasságú Köztetõrõl lezúduló Papolc pataka mentén kapaszkodott meg egy nyugatra nyíló hosszúkás völgyben, a Csereoldal és a Láhó között.

A településrol csodálatos látvány nyílik a fenyvesekkel borított hegyek felé, és tiszta idõben a Láhóról belátható a teljes háromszéki medence.

A falu megközelítése

Papolcra közúton lehet eljutni, személygépkocsival a Sepsiszentgyörgy – Réty – Kovászna – Csomakõrös – Papolc, illetve a Sepsiszentgyörgy - Réty – Nagyborosnyó – Zágon – Papolc útvonalon. Elõbbi 42 km-es, utóbbi pedig 32 km-es jó minoségû aszfaltút.

Benzintöltõ állomás Papolcon nincs, a legközelebbi Zágonban, Kovásznán, Pákéban majd Rétyen található.

A sepsiszentgyörgyi székhelyû Cserey és Capitaly Busztársaságok autóbuszjárata a sepsiszentgyörgyi állomási autóbuszállomásról délelott 11 órakor, valamint délután 15,30-kor indul, mely Kovásznán át jut el Papolcra valamivel több mint egy óra alatt.

Papolcról Sepsiszentgyörgyre reggel 5,30 körül indul autóbusz Kovásznán át, illetve délután 16,30 körül Zágon érintésével.

© Bede Erika 2009-2012